DALSZÖVEGEK

Nőnapi vers

NŐK
 
Nőnapon a nőnek szól az ige
legyen ő asszony, hölgy, lány vagy bige
Tiszteljük szeretjük, csodáljuk őket
A Katikat, Zsófikat, Lujzákat, Emőket
Mert mi lenne, ha nem lennének ők, ó a nők, a nők
nélkülük mi sem lennénk számottevők
nem állnánk itt a színpadon egy nem létező nőnapon
nem tapsolna nekünk senki, így nem is jó férfinak lenni
bezzeg ők, a nők, ők mindig menők, még napjuk is van az évben
 igazságos ez kérem szépen? Igen! Szerintem az. És tudod miért?
A sok sérelemért! Mit a nő kap a férfitól, aki vele gyakran kitol.
Hol akarva hol akaratlan, az ostor mégis mindig a nőn csattan.
Ezért ünnepeljük a nőket, hogy kárpótoljuk, vigasztaljuk őket.
Na ez volt a mese, mert ez csak álca, valójában a nő kezében van az ostor és a pálca.
Övé az utolsó szó, mindig eléri  amit akar
a férfi meg egyszerű mint a faék, bedől neki hamar.
Na de kérdem én baj ez?
Hogy a nő osztja a lapot? Hordja csak a ő a kalapot!
Így működik jól ez a világ hogy a férfi azt hiszi hogy ő a főnök, ő a menő,
de valójában a lapokat kedvére keverő, háttérben nevető főhős itt a nő

Cuvée házasítása

Szentgyörgyváry Péter: Cuvée házasítása
 
Vígan éltek kis házukban „Kaber bá és Kaberné”
Volt nekik egy kis leányuk, a gyönyörű „küvé”
Nem kellett sok idő hozzá és a kislány felnőtt,
Kaberné már vasalta a menyasszonyi kendőt.
Jöttek is a kérők, hiszen ő volt a hegy szépe,
daliás és peckes ifjak versenyeztek érte.
Egyik reggel a verandán ott állt aszú bácsi,
hogy bekösse a lány fejét, de ő azt mondta: ácsi!
Szeretem én bátyja, csak hát hozzám kicsit koros!
Szamorodni kezdett aszú, mert ez az érv jogos.
Vállra vette puttonyait, de ki sem hűlt még helye,
az ablakban megjelent egy másik kérő feje:
jóképű és izmos legény, megnyerő külsejű,
ezt tükrözte a neve is, ő volt gróf kéknyelű.
Mutogatta magát, s hitte imponál küvének,
csak azt nem tudta hogy a lánynak a méret nem lényeg!
A geóf után következett Irsai Olivér,
Agyában és ereiben csak úgy buzgott a vér.
Őt követték olaszrizling, zweigelt, homoki, furmint, zéta,
Cserszegről a vén fűszeres, köviről a dinka.
Kis Küvé már-már feladta, de ekkor nyílt az ajtó
és a szobába belibbent a szomszéd fiú: Merló
Ez a házasítás jó lesz szólt Kaberbá papa,
hívták szürke barátot ki a párt összeadta.
Örült Merló, örült Küvé és az egész család,
boldogságuk jó hosszú volt, de jöttem én a galád:
Úgy vetettem e gyönyörű történetnek véget,
hogy megittam egymás után mind a szereplőket!